Határmenti Hajdú Hagyományőrzés

Nyomtatás Küldés

Ünneplő sereg a Nyúzóvölgyben


Ünneplő sereg a Nyúzóvölgyben
Ebben az esztendőben augusztus 7-én már hatodik alkalommal került megrendezésre a Nyúzóvölgyi vallási-művelődési-történeti népünnepély.

Az egész ünnepség egykori megálmodója, és azóta is fő szervezője Gellért Gyula leköszönt érmelléki esperes, bihardiószegi lelkipásztor elmondta, hogy a célja az volt, hogy a Nyúzóvölgyben egy református zarándokhelyet hozzon létre, hasonlót, mint Csíksomlyó, s ugyanakkor Bocskai István emlékét is méltóképpen ápolni kívánta e rendezvénnyel. Örömmel nyugtázta, hogy terve megvalósulni látszik, hiszen már évről-évre megrendezésre kerül a csataimitáció, s az egész napos program minden évben bővül és fejlődik, valamint egyre többen érzik úgy, hogy ezt az ünnepséget folytatni kell, mert értékes és értéket teremt. A tiszteletes úr szerint szükség van erre az ünnepre, mert sok ünnepünk szól nemzetünk tragédiáiról, de kevés a győzelmeinkről, a dicső múltunkról, ami büszkeséggel tölthetné el a fiatalokat is, hogy ne szégyelljék magyar nemzetiségüket.

 

Az idén igazán magasra tették a mércét a szervezők mind a terep előkészítésében, mind a programok tekintetében. A leglátványosabb és leggazdagabb népünnepélyt sikerült elkészíteni a mostani, hatodik alkalommal, s ez köszönhető volt egy elnyert Európai Úniós pályázatnak a Magyarország-Románia Határon Átnyúló Együttműködési Program 2007-2013 keretében, mely Határmenti Hajdú Hagyományőrzés HURO/0901/172/2.5.1 címet viselte.

 

Ennek a pályázatnak áldásaként már áprilisban elkezdődött a rendezvény színterének kialakítása, majd kirándulás és táborozás által készültek a fiatalok a program megvalósítására és színsebbé tételére. Az ünnepség előtt egy héttel pedig élettel és munkálkodó ifjakkal, idősekkel telt meg a Nyúzóvölgy. A felnőttek a komolyabb, erőt próbáló munkákat végezték a faszerkezetű építményeknél, míg az ifjú leányok és fiúk a terep tisztogatását, a gödrök betöltését, a sátrak felállítását végezték nagy lelkesedéssel, és sok-sok fáradtsággal. A mostani rendezvényen két színpad lett felállítva, és kétszer annyi sátor, mint tavaly. Végül vasárnap reggel minden készen állt a több ezer fő fogadására. Hajnalhasadáskor már elindultak a szakácsok, hogy tüzet csiholjanak az üstök alá, így a 11 órára érkező nézelődők már jó illatok között kereshették a vásárfiát az árusok sátrainál. A második alkalommal megrendezett Érmelléki Nemzetközi Népi- és Képzőművészeti Kiállítóvásár most is Dr. Szabó József helytörténész szervezésének volt köszönhető, sőt az idei még nagyobb volumenűre sikerült, hiszen a kiállítók sátrai megduplázódtak. A vásárló, nézelődő tömeget Frugyi Attila dorombolón való játéka hívogatta a színpad előterébe, ahol a közönség tömör és érdekes előadásokat hallhatott Bibó Istvánról (Dr Kovács Béla Lóránt - Debrecen), Karácsony Sándorról (Péter Imre - Földes) és Liszt Ferencről (Ghitea Angéla - Bihardiószeg). Az előadások közt a tépei gyermekek, a diószegi Szömörce, a derecskei Szivárvány és Kikelet együttesek, a földesi néptáncosok, a hajdútáborban összeállt fiatalok csoportja néptánc-műsorokkal lépett fel, ezáltal is színesítve a programot.

 

A délutáni forró szélben messzire szállt az Érmelléki Kórusok (Bihardiószeg, Érkeserű, Jankafalva, Szalacs) énekhangja, felszólítva a nyüzsgő tömeget az elcsendesedésre, az imádságra. Az istentiszteletet Csűry István református püspök úr tartotta a természet lágy ölén, az Úristen hatalmas, égszínkék mennyezetű templomában. Az istentiszteletet követte Rákosi Jenő érmelléki esperes köszöntő beszéde, valamint az énekkar újabb szolgálata, majd Meleg Vilmos színművész megható és szívet gyönyörködtető előadása. Az ünneplő sereghez Szabó Ödön megyei RMDSZ ügyvezető elnöke is beszédet intézet, buzdítva a szervezőket és az ünneplőket, hogy ezt a rendezvényt a jövőben is tovább éltessék. A szózat eléneklése után a debreceni Népi Együttes és a Hajdúböszörményi Bocskai Néptáncegyüttes zenés-táncos produkciója szegezte a közönség tekintetét még mindig a színpadra. Ezt követte a hajdúszoboszlói csikósok látványos lovasbemutatója, mely mintegy áthidalást képezett a színpadi műsorok és a csataimitáció között. Közben dobbal és gólyalábasok közreműködésével toborozták a népet a csatatér közelébe, ahol a csikósok bemutatója után megindult a seregek felvonulása. A felsereglőket Dr. Papp Gyula ezredes köszöntötte, s egyben ünnepélyesen megnyitotta a csatajelenetet is. Horváth Lajos hadtörténész vette be az esküt a hajdúcsapattól, majd szintén az ő tolmácsolása mellett megkezdődött a várva várt csatajelenet is. Láthattuk Petz seregeit felvonulni, majd az első kisebb összecsapást követte a kukoricában megbújó hajdúk zajos rohama, akiket látványos (pirotechnikának köszönhetően) füstölő ágyukkal, durrogó puskákkal vertek vissza az osztrák katonák. A többszöri gyalogrohamot a nádasban elrejtőzött lovasság érkezése fokozta a nézőközönség számára. A csodás paripák és a hátukon daliásan ülő lovasok nemcsak a kicsik, de az idősebb nézők tetszését is kiváltotta. Az osztrák seregben szereplő ifjak és örök ifjak nagy keserűségére az idén is ők vesztettek, mert csak így válhatott a jelenet történelmileg hitelessé. Végül a nagy csatározásban a szekértábor „felrobbanása" és nagy füstfellege, s az osztrák sereg „lemészárlása" eldöntötte a csata győztes kimenetelét Bocskai és hajdúi javára.

 

Gellért Gyula lelkész meghatódva és örömmel szólt az imitációt követően az ünneplőkhöz, szavaival tovább fokozva e nap lelki, szellemi szépségét. A Pusztai Farkasok (Székelyhíd, Érmihályfalva, Kiskereki, Szalacs) íjászbemutatója, az emlékszikla megkoszorúzása és a Himnusz eléneklése zárta az ünnepi programot. Az üstök azonban csak ekkor nyíltak meg a szereplők,vendégek és szervezők számára, hogy a sok fáradtságnak meg legyen a méltó és finom bogrács jutalma. Közben egy kisebb viharos szél felborzolta a sátrakat és a kedélyeket is, mert vihart jósolt, de szerencsére a sötét fellegek elkerültek bennünket.

 

A nyári est víg éneklésben, boldog eszmecserében szállt lassan alá a kitartó ünneplőkre, s az augusztusi nap vörös palástját künn felejtve az égen bukott le a nyugati dombok között, talán emlékezve az egykori véres csatamezőre, s talán emlékeztetve bennünket arra, hogy mennyi verejtéknek és vérnek kellett hullnia, hogy mi itt lehessünk, itt élhessünk, s büszkén ünnepelhessünk.

 

Jakó Sándor Zsigmond

 
























Play   Stop   1  of 21 photos

Támogatók
Projekt vezető: Érmelléki Református Egyházkerület     Projekt partner: Kárpátia 2000 Egyesület