Határmenti Hajdú Hagyományőrzés

Nyomtatás Küldés

Adorján vára


Adorján vára
Szalárd és Szentimre között a Berettyó jobb partján egy dombon áll Adorján vára. E várat ma a Berettyó szalárdi hídjától a töltésen végigmenve lehet a legkönnyebben megközelíteni.

A vár leírása

 

 

Sajnos keveset tudunk a várról. Sem alaprajz, metszet, leírás, sem leltár nem maradt az utókorra.

A vár a Berettyó partján kőből, téglából és fából épült. Nagy vár volt. Csak várvédő íjászokból volt 400 fő. E vár évszázadokon át őrizte és védte a vidéket és szorgos lakosait. Biztonságos védelmi rendszeréhez tartozott, hogy a Berettyó vize, mint Szentjobb várát is körülfolyta. Mint Ecsed várát szinte lehetetlen volt a vízen át megközelíteni bevenni. Aki viszont bírta Adorján várát, az bírta, uralta Szalárdot, környékét és a Berettyó mentét.

A vár császári parancsra a Sólyomkővári és Szentjobbi várral együtt 1711-ben felrobbantatott. A robbanás után a templom és torony falai 1814 még egészen fennállotak. Ma már csak a vár hat-hét méter magas téglából épült öreg, csonkatornya áll.

 

A vár története

 

Nevét a közelben levő középkori Adorján falu után kapta, (Szatmár megyében ma is létezik Adorján nevű település).

A várat oklevélben először 1277-ben említik.

E várat az 1241-42 pusztító tatárdúlás után építtette Geregye Pál országbíró és nemzetsége, akiknek már a tatár betörés előtt voltak birtokai Bihar megyében (Várad környékén és a Sárréten is). Egy oklevél Berettyó-menti úrnak nevezi Geregye Pál országbírót. Sólyomkővárát is ő építtette. A Geregyi nemzetség birtokközpontja Adorján, Sólyomkő és Körösszeg várai voltak.

Akkor a Berettyó vize bővölködött halakban, bozótos-erdős árterülete pedig vadakban volt gazdag.

Adorján várát 1277-ben a királyi sereg megostromolta, urát Miklóst megadásra kényszerítette. Testvérét Geregyét 1278-ban IV. László király (Kún László) kivégeztette, mivel a király ellen föllázadt.

 

1294-ben III. Endre, 1316-ban pedig Károly Róbert király seregei ostromolták és vették be a Borsa családtól, e család egyik híres tagjától a Sólyomkő várát is bíró, Kopasz nádortól, és lett királyi birtok 1395-ig.

1396-ban Zsigmond király a Csákiaknak (Csáki Miklós és Csáki György testvéreknek) adományozta vitézségük megjutalmazására. Leszármazottaik a XIX. század első feléig birtokolták. A Csákiak magukat adorjániaknak is nevezték.

1604 őszén Giocomo Barbiano de Belgiojoso gróf, Felső-magyarországi főparancsnok, kassai főkapitány Adorján várába - mely ekkor a császáriaké - csapatösszevonást, erőösszpontosítást rendel el, hogy innen több, mint 10000 osztrák katonával megtámadja és földig rombolja Bocskai kereki várát.

 

A Csákiak hívek maradtak Bocskaihoz, és az őt követő erdélyi fejedelmekhez.

1613. évben özv. Csáki Istvánné lakott Adorján várában, aki midőn megtudta, hogy Váradon (október 11-én) megölt Báthori Gábor holttestét Ecsedre szállítják egy alávaló ökörszekeren és erre viszik, a testet Adorján alatt elvétette, a maga kocsijára tétette, s úgy vitette be Ecsedre.

 

1659-ben is a fejedelem szolgálatában állott a vár. Az 1660. évben pedig Barcsai Ákos egy ideig itt tartotta fejedelmi udvarát.

A Rákóczi-szabadságharc időszakában e várnak különösebb fontossága a harcok során nem volt. A bihari kurucok a várat egészen a szabadságharc végéig (1711) megtartották II. Rákóczi Ferenc vezérlő fejedelem hűségén.

 


Támogatók
Projekt vezető: Érmelléki Református Egyházkerület     Projekt partner: Kárpátia 2000 Egyesület