Határmenti Hajdú Hagyományőrzés

Nyomtatás Küldés

A hajdúk, a tizenöt éves háború hadtörténetében


A hajdúk, a tizenöt éves háború hadtörténetében
A magyar hadtörténet sok mindenre megtanít: testvéri szeretetre, áldozathozatalra, emberségre, a szülőföld és a haza szeretetére, nemzeti öntudatra, hazafiságra.

A XVI. századi magyarság úgy vélte, hogy önvédelmi harcán túl „isteni rendelésből" kell vállalnia Európa védelmezőjének szerepét. Nemes feladatához szolgált az 1505. évi rákosi országgyűlés végzése, amely büszkén hirdette, hogy „ezen ország a keresztyénség pajzsa és bástyája, amelyik saját vérének hullásával oltalmazza a keresztyénséget."

 

Balassi Bálint a XVI. század második felében Búcsúja hazájától című versében ezt írja:

 

„ Óh én édes hazám, te jó Magyarország,

Ki keresztyénségnek viseled paizsát,

Viselsz pogány vérrel festett éles szablyát,

Vitézlő oskola, immár Isten hozzád."


Bocskai István felismerte, hogy még a török veszélynél is nagyobb  fenyegetést jelent a bécsi udvar alkotmányellenes, kifosztó, és osztrákosító-németesítő törekvése.

 

A tizenöt éves háborúban (1591-1606) Bocskai először a törököt űzi ki Erdélyből, majd 1604. október 15.-től az osztrákot is e Tündérkertből és Magyarországról.. Ez idő alatt az egész Kárpát-medence hadszíntérré lett. Magyarország Európa csataterévé vált.

 

I. A török-tatár portyák a bakonyi „eldugott" falucskákat is kifosztották és feldúlták. Az országban minden romokban hevert.

 

Gazdasági és társadalmi katasztrófa sújtotta a magyar nemzet életét. 1601-ben Bajorországból hoztak az itt zsarnokoskodó osztrák hadseregnek gabonát. A hajdú katonák sikeres „partizánháborút" folytattak a hódoltságban. Vakmerőségük csodálatra méltó.

 

Bocskai 1595 október 25-27 között az al-dunai Gyurgyevónál kiveri a törököket Erdélyből, Moldovából és Havasalföldről. 1599-ben megtörténik a híres tolnai rajtaütés. 1200-1400 hajdú Tolna városánál zsákmányul ejti a szultán hajókaravánját. A hódoltság területén, Közép-Magyarországon városokat foglalnak vissza a töröktől. Sajnos az 1541-ben Oszmán Birodalom kezére került Buda visszafoglalása (1686) még várat magára.

 

II. Bocskai a háborúk idején felismerte, mint említettem, hogy nagyobb veszélyt jelent az osztrák, mint a török.

 

Erdélyben Basta osztrák generális és rabló zsoldosai teljesen kifosztották és megnyomorították a népet. Az igavonó, teherhordozó jószágokat elrabolták az itt lakóktól. Az emberek saját maguk húzták szekereiket. Ezeket nevezték Basta szekereseinek. A nincstelenségben és éhségben Nagyenyed piacán emberhúst árultak. Az ellenállókat, az ellenszegülőket teljes jószág és fejvesztésre ítélték.

 

A harciasabb hajdúk a több mint 1000 km határvonalon, a végvárakban teljesítettek katonai szolgálatot. Itt 12.000-14.000 fegyveres hajdú élt. Fizetésük a portya „jövedelme", a földművelés és az állattartás és tenyésztés jövedelme volt a végvárak körül.

 

A zsoldos, gyalogos hajdúvitézek a lovasság mellett az osztrák hadsereg legmozgékonyabb eleme voltak. Hadrendben gyakran a szárnyakra kerültek. Innen rohamoztak, ha szükség volt rá más-más csatahelyre. A hajdúk gyors, könnyűgyalogos lövészek voltak. Puskáik száztól, kettőszázhúsz méterig célozott (vitt), volt hatékony. A hajdúk a kétkezes közelharcra voltak kiképezve. Jobb kezükben a hegyénél kétélű szabja, bal kezükben a fokos, vagy kézi balta (fejsze).

 

A Habsburg császári hadvezetés egyre nagyobb számban alkalmazta a gyalog és lovas hajdúkat. Kiegészítették egymást. Az osztrák seregben erős tűzerő és harcrend volt, a hajdúk jól kezdeményeztek, váratlanul, gyorsan támadtak, és bátran, vakmerően harcoltak éjszaka is. Adolf Althan ezredesnek 6000 fős hajdúezrede volt. Dampierre grófnak 2400 lóra ültetett dragonyosa (lovasított gyalogos), hajdú katonája volt.

 

III. Bocskai István látta országának nyomorú-ságát, a nép sírását, és hallotta a nemzet Tiborci panaszát. A bihari nagyúr és a hajdúk az ország szabadságáért fegyvert fogtak. 1604. október 15.-én Álmosd és Diószeg között éjszaka Bocskai 300 köleséri hajdúvitézzel és az osztrák seregből hozzáállt hajdú katonákkal teljesen legyőzi, megsemmisíti Petz ezredes 2500 (3000) gyalogos és 600 sziléziai lovasból álló ezredét. Ezzel elkezdődött Bocskai dicsőséges szabadságharca. Ő és hajdúserege egy hónap alatt kiűzi az országból az ellenséges, elnyomó osztrákokat.

 

1605. decemberében 9254 hajdút nemesít és letelepít. 1606-ban megköti a híres bécsi békét, melyben rögzítik a protestánsok vallásszabadságát.

 

Isten a ma és a jövőben élő magyarok számára is megáldotta Bocskai és a hajdúk hon- és vallásszabadságért vívott hősies küzdelmeit.

Vigyázzunk, legyünk méltók Bocskai fejedelemhez és a vitéz hajdúk áldozathozatalához!

 

Gellért Gyula

lelkész

 


Támogatók
Projekt vezető: Érmelléki Református Egyházkerület     Projekt partner: Kárpátia 2000 Egyesület